... nem is azért mert McCain Alaszka kormányzóját választotta elnök-helyettes jelöltnek
... hanem azért mert itt töltöttünk egy hetet egy "iskolai kirándulás" (amolyan csapatépítő gólyatábor szerű dolog) keretében.
Az út 7 óra repüléssel indult vasárnap (aug. 24.), stílusosan az "Alaska Airline" társasággal utaztunk. Az út alatt bőven volt időnk azon gondolkodni, hogy miért is egy Hawaii őslakos a légitársaság logoja... továbbra is gondolkodunk...
Anchorage volt az első állomásunk, ami 300,000 lakosával Alaszka legnagyobb város. Történelmi épületekeket hiába kerestünk, mivel a várost csak 1914-ben alapították. A város építészetének "sokoldalúságát" jól tükrözi a helyi vasútállomás, ahonnan hétfőn reggel továbbindultunk a Denali Nemzeti Parkba
A 8 órás vonatút bőven adott lehetőséget a helyi specialitások kipróbálására - a képen a helyi sör az Alaskan Amber.
Szállásunk gyöngyörű hegyek között húzodott meg a Denali Nemzeti Parktól pár km-re.
Könnyű-szerkezetes szállásunknak köszönhetően együtt "lélegezhettünk" a természettel. A képen látható mosoly álmunkban is velünk volt az éjszakai nulla fokos hőmérséklet révén.
De a saját kis folyónk és a táj minden fáradalmat megért.
Másnap "vadlesre" indultunk, s sikerült is a két legnagyobb testű helyi állatot természetes élőhelyén megfigyelni. Az első képen egy "moose" - jávorszarvas látható (nincs agancsa mivel nőstény)
Grizlit Dóri és én grizli medvét szerencsére csak lőtávolban láttunk a temészetben. Testközelbe menni életveszélyes és törvényellenes. Az út során kétszer is pár méterre volt tőlünk egy-egy barna medve, de ilyenkor szerencsére kocsiban ültünk. A csapat védelme érdekében 2 medve riasztő spray (nagyon erős gázspray) volt két társunknál, amit folyamatosan elől tartottak a túra folyamán. Szinte felhúzott ravasszal mentek.
A képen egy anya és bocsa látható a távolban.
Első nagyobb túránk egy órás busz úttal indult a park belsejében. A sofőr általános iskolai kommunikációs módszerének köszönhetően ekkor már fejből tudtuk, hogy ha állatot látunk a buszból, akkor azt kell kiabálni, hogy "STOP". Ezt kb. ötvenszer mondta el, legszivesebben neki mondtuk volna, hogy stop...
Könnyű-szerkezetes szállásunknak köszönhetően együtt "lélegezhettünk" a természettel. A képen látható mosoly álmunkban is velünk volt az éjszakai nulla fokos hőmérséklet révén.
De a saját kis folyónk és a táj minden fáradalmat megért.
Másnap "vadlesre" indultunk, s sikerült is a két legnagyobb testű helyi állatot természetes élőhelyén megfigyelni. Az első képen egy "moose" - jávorszarvas látható (nincs agancsa mivel nőstény)
Grizlit Dóri és én grizli medvét szerencsére csak lőtávolban láttunk a temészetben. Testközelbe menni életveszélyes és törvényellenes. Az út során kétszer is pár méterre volt tőlünk egy-egy barna medve, de ilyenkor szerencsére kocsiban ültünk. A csapat védelme érdekében 2 medve riasztő spray (nagyon erős gázspray) volt két társunknál, amit folyamatosan elől tartottak a túra folyamán. Szinte felhúzott ravasszal mentek.
A képen egy anya és bocsa látható a távolban.
Első nagyobb túránk egy órás busz úttal indult a park belsejében. A sofőr általános iskolai kommunikációs módszerének köszönhetően ekkor már fejből tudtuk, hogy ha állatot látunk a buszból, akkor azt kell kiabálni, hogy "STOP". Ezt kb. ötvenszer mondta el, legszivesebben neki mondtuk volna, hogy stop...
Kapcuni nem rendezői hiba a képen, már az induláskor is esett az eső. S innen már gyalog megyünk tovább.
Az alaszkai táj is őszi szinekbe borult. Állítólag nagyon szerencsések vagyunk, mert csak pár hétig ilyen színes a táj, utána lehullanak a levelek.
A csúcson már jó kedve volt a csapatnak és Dórinak is. S végre az eső is elállt....
Amerikai módon egy fél napot szociális tevékenységnek szántunk az iskolai kirándulásból. Csapatunk az idegen gyomok eltávolításával és helyi növények ültetésével járult hozzá egy jobb világhoz és az alaszkai bioszféra karbantartásához.
Az alaszkai táj is őszi szinekbe borult. Állítólag nagyon szerencsések vagyunk, mert csak pár hétig ilyen színes a táj, utána lehullanak a levelek.
A csúcson már jó kedve volt a csapatnak és Dórinak is. S végre az eső is elállt....
Amerikai módon egy fél napot szociális tevékenységnek szántunk az iskolai kirándulásból. Csapatunk az idegen gyomok eltávolításával és helyi növények ültetésével járult hozzá egy jobb világhoz és az alaszkai bioszféra karbantartásához.
Itt éppen kapálok egy csákánnyal, a föld erre ugyanis inkább szikla mint humusz.... Chandrika, indiai Kellogg-os társam, pedig éppen magokat szór el...
Dóri csapat épp gyomokat távolít el.
A jó munka után megérdemelt szórákozás következett - rafting a Nenana folyón. A képen Dóri jobbról a második én pedig balról a második. A kép annyiban csalóka, hogy a 4 órás túranak csak a negyedében kellett eveznünk, a többi inkább amolyan "tájnéző csónakázás" volt - vezetőink egyedül is le tudták vinni a hajót a folyón, s legtöbb amerikai ugyani nem kér az evezésből... érdekes rafting definició....
Utunk csúcspontja egy 7 órás túra volt, aminek során 14 km-et és több mint 1000m szintemelkedést (előszőr fel aztán le) tettünk meg az Exit gleccser és a Harding jégmező mellett.
Dóri csapat épp gyomokat távolít el.
A jó munka után megérdemelt szórákozás következett - rafting a Nenana folyón. A képen Dóri jobbról a második én pedig balról a második. A kép annyiban csalóka, hogy a 4 órás túranak csak a negyedében kellett eveznünk, a többi inkább amolyan "tájnéző csónakázás" volt - vezetőink egyedül is le tudták vinni a hajót a folyón, s legtöbb amerikai ugyani nem kér az evezésből... érdekes rafting definició....
Utunk csúcspontja egy 7 órás túra volt, aminek során 14 km-et és több mint 1000m szintemelkedést (előszőr fel aztán le) tettünk meg az Exit gleccser és a Harding jégmező mellett.
Az út elején még száz számra nyíltak a virágok, s Dórinak is volt ereje mosolyogni....
Pár száz méterrel feljebb már csak az útra koncentráltunk...
Jól esett időnként egy kis napfürdő és pihenő.
És IGEN, itt már láttuk, hogy megérte küzdeni, a háttérben bal oldalon a gleccser és jobb oldalon a hatalmas jégmező kezdete.
Az út vége felé már a hó és a szikla volt az út. Hihetetlen, hogy pár órája még virágokban gyönyörködtünk.
Hátunk mögött a több mint 1000 négyzet km-es Harding jégmező. Fantasztikus természeti jelenség, hatalmas s mégis nyugalmat áraszt.
Pár száz méterrel feljebb már csak az útra koncentráltunk...
Jól esett időnként egy kis napfürdő és pihenő.
És IGEN, itt már láttuk, hogy megérte küzdeni, a háttérben bal oldalon a gleccser és jobb oldalon a hatalmas jégmező kezdete.
Az út vége felé már a hó és a szikla volt az út. Hihetetlen, hogy pár órája még virágokban gyönyörködtünk.
Hátunk mögött a több mint 1000 négyzet km-es Harding jégmező. Fantasztikus természeti jelenség, hatalmas s mégis nyugalmat áraszt.
No comment
A gleccsernek és az útunknak is a végéhez értünk. A meleg nyári levegő és a hideg gleccser találkozása által keltett szélben jól jött a síkabát!
Utolsó napunkat Seward kikötővárosban töltöttük, ahol tengeri kajakoztunk az öbölben. Dóri mögött egy helyi halászhajó (nem a kajakunk :), ilyenekkek lazacot és királyrákot halásznak.
A gleccsernek és az útunknak is a végéhez értünk. A meleg nyári levegő és a hideg gleccser találkozása által keltett szélben jól jött a síkabát!
Utolsó napunkat Seward kikötővárosban töltöttük, ahol tengeri kajakoztunk az öbölben. Dóri mögött egy helyi halászhajó (nem a kajakunk :), ilyenekkek lazacot és királyrákot halásznak.
A beszámoló nem lehet teljes egy teljes mérető medve nélkül. Még szerencse, hogy a reptéren gondoltak erre, s kitettek két életnagyságú preparált barna medvét.
